- Hogyan kezdted a játékvezetést, röviden foglald össze eddigi bírói pályafutásodat!
- Körülbelül nyolc éve foghattam először sípot a kezembe egy edzőmérkőzés alkalmával. Később diákolimpiákra is elkeveredtem, majd azon kaptam magam, hogy OB1-es mérkőzést vezetek. Ez igen hamar eljött, ami egyrészt rossz, mert nem volt meg végig az a bizonyos szamárlétra, másfelől viszont mára jelentős rutinnal rendelkezem az élvonalban is. 2009 februárjában bíráskodtam először hivatalos nemzetközi tornán, a továbbiakban nem ez életem fő célja, de ha számítanak rám, nem zárkózom el a lehetőségektől.

- Más lesz-e számodra ez a mérkőzés, mint a többi, igényel-e komolyabb
készülődést?
- Mondhatnám, hogy minden mérkőzés ugyanolyan, és ezzel nem is hazudnék, de valahol tudat alatt természetesen ott van az emberben a mérkőzésnek a súlya, ugyanúgy, ahogy a játékosokban is. Készülődés szempontjából a válasz nem, nem igényel komolyabb felkészülést, mint egy átlagos élvonalbéli mérkőzés.

- A csapatokat jól ismered, milyen mérkőzésre számítasz?
- A női döntőn némileg vontatott taktikai csatára számítok, vagy nagyon sok, vagy nagyon kevés góllal, sportszerű játékkal.